Nekem ezen az országon kívül nincs hely, hol otthon érzem magam. Itthon ha körülnézek, el nem lehet mondani, mit érzek, de megpróbálom elmesélni kezdetektől kezdve.
Születésemtől magyar meséken és legendákon nőttem fel. Ezekből a történetekből megismertem azokat az embereket, akire igazán felnézhetünk mi magyarok. Aztán persze ott vannak az írók kik nélkül feledésbe merült volna minden hősies tett.
Minden magyar gyermek azt szeretné kis korában, hogy: királynő, király, autóversenyző, énekes, író vagy éppen színész lesz, de ha a gyerekeknek magyar példaképe nem volna, akkor nem tudna mindig arra gondolni, hogy ő is olyan igazságos lesz, mint Mátyás király vagy épen olyan jó úszó mint Egerszegi Krisztina,és még sok más világhírű magyar ember.
Azért szeretem ezt az országot, mert pici, de szíve óriási, lehet, hogy először nem látod, mennyi csodát rejt, de ha kicsit jobban megnézed, észreveszed.
Csak a magyar ember érti mi a különbség a : ballag, cammog,battyog, araszol,oson között. Más ember hiába tanulja a nyelvet évekig, akkor se fogja tudni megkülönböztetni.
Ez itt a mi hazánk, mit nem vehet el senki, élnek benne: okosak-buták, szépek-rondák, kicsik-nagyok. Nincs két ugyan olyan ember, de mégis összetartunk és boldogan élünk együtt.
A mi országunk kicsi, de hatalmas csodákat rejt, és a miénk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése