Dózsa Bercel: Hazám

Szeretlek hazám, ha bár kicsike vagy annál közelebb állsz hozzám.
Tudom sokan fáradoztak azon, hogy naggyá tegyék e országot, s ha jön a külföldi vándor azt mondhassa: tehát ez a magyar nemzetnek gazdag és gyönyörű földje. De mint tudjuk jöttek a nagy hatalmak és elvették tőlünk Erdélyt, Felvidéket és a szebbnél szebb tájakat. Igaz kicsike lettél , de szép vagy és annál titokzatosabb. Ha a sík alföldön járok és délibábot látok, elégedetten fekszek le a fűbe heverészni. Ugyebár a tengerpartokat elvették tőlünk, itt van nekünk a Balaton a magyar tenger. Még egy külföldi városban sem éreztem magam olyan otthonosan, mint hazánk fővárosában Budapesten
Igaz külföldön például Ausztriában hosszabbak és jobbak a sípályák, viszont a kicsike kis Eplényi pályán nem idegen voltam, hanem dobogott a szívem:ez csak is a magyar nemzeté. Külföldi felvonók aljában nem magyar zenét adnak és nem a magyar politikán vitatkoznak. Ha már a sportnál tartunk nincs annál jobb, mint amikor a magyar válogatott focimeccsén vagyok és a Himnusz alatt végigfut a hideg a hátamon. Magyarország manapság nem egy futballóriás, viszont bízom benne, hogy ez a nemzet felszárnyal még az aranycsapat szintjére.
Igaz kicsi ez a nemzet, de nem csak szégyenkezni valónk van. Még nem felejtettük el a találmányainkat: a gyufát, a golyóstollat, a számítógépet és persze a Rubik kockát sem. Az sem merült feledésbe, amikor Egerszegi Krisztina tizennégy évesen úszásban diadalmaskodott az olimpián. Az sem amikor a Wembleyben az aranycsapat 6.3-ra verte az angolokat az sem, hogy Puskás Öcsi a Real Madrid sztárja magyar volt, és az sem hogy a magyar vízilabda válogatott már számtalanszor megnyerte az olimpiát. Szóval van mivel dicsekedni.
Hazám én így szeretlek, ahogy vagy: méretben kicsi, de belül hatalmas.